KLEMÁTISZ

Anne Jones illusztrációja

A nagy virágú hibridek (pl. C. Jackmanni, The President)  igényesebbek, a kisvirágúak (pl. C. alpina, C. montana, C. tangutica, C. viticella) robusztusak és gazdagon virágoznak.

Az iszalagokkal befuttathatunk házfalakat, pergolákat, rácsokat, de mivel levélnyéllel csavarodva kapaszkodnak, ehhez szükségük van kifeszített drótra, hálóra, léc- vagy fémrácsozatra.

Eredetileg erdei növények, ezért a gyökérzónában hűvös, nedves  árnyékot, feljebb napfényt és meleget igényelnek.

ÜLTETÉS:

A klemátiszt mélyre kell ültetni: a gyökérlabda tetejét a talajfelszínnél 10-15 cm-rel mélyebbre temessük. Érdemes hajtásukat kb. 30 cm hosszan vízszintesen vezetni 10 cm földdel takarva, és csak ezután hagyni fölfelé fejlődni. Ültessünk elé alacsonyabb évelőket vagy fás szárú növényeket, hogy árnyékolják a gyökereit.

METSZÉS:

A Clematis-fajok (pl. Clematis montana, Clematis tangutica) a nemesített fajokkal ellentétben általában nem igényelnek metszést.
A nagy virágú iszalagok rendszeres évi visszavágásával megelőzhetjük felkopaszodásukat.

A nagyvirágú kései fajtáknak, amelyek nyár közepétől ősz elejéig virágoznak, erőteljes metszésre van szükségük. Télen, februárig, márciusig, a kihajtás előtt 30 cm-re a talaj felett vágjuk vissza őket.

A korábbi, nyár elején virágzó, és nyár végén remontáló fajtákat tél végén csípőmagasságig vágjuk vissza (pl. Clematis 'Nelly Moser').
A kis virágú, vad fajokat nyár végén visszavághatjuk, ha kinőtték a helyüket. Egyúttal távolítsuk el az elhalt részeket, és szükség szerint meg is ritkíthatjuk.

A Clematis viticella és a Clematis texensis változatait tavaszonként a talajszintig vissza lehet vágni.
KLEMÁTISZ-LELŐHELYEK:
Egzotikus dísznövények 
Tündérkertje